A karrierje során bárkivel előfordulhat, hogy veszélybe kerül az állása. Ennek hátterében rendkívül sok minden állhat, kezdve a munkavállaló visszaeső teljesítményétől, egészen a tőle független tényezőkig (pl. a cég rosszabbodó anyagi helyzete). Bármi is legyen az ok, vannak bizonyos előjelek, amelyekből sejteni lehet a közelgő elbocsájtást. A következőkben ezeket mutatjuk be, valamint néhány jótanáccsal is szolgálunk azt illetően, hogy mit tegyünk, ha esetleg magunk is ilyen helyzetbe kerülnénk.
Mindenképpen gyanakvásra adhat okot, ha hirtelen elkezdenek bennünket kerülni a kollégáink. Sokan ugyanis azért teszik ezt, mert tudnak valamit, és félnek attól, hogy furcsán viselkednének jelenlétünkben, esetleg el is szólnák magukat. Ezért a legbiztosabb megoldásnak azt tekintik, ha nagyívben elkerülnek bennünket. Ehhez szorosan kapcsolódik a konfliktusaink, nézeteltéréseink egyik pillanatról a másikra történő megszűnése is. Ez akár arra is utalhat, hogy a munkatársaink immár nem tekintenek ránk riválisként, mivel sejtik, hogy nem sokáig van már maradásunk a cégnél.
Az sem túl bíztató előjel, ha egyre kevesebb információ jut el hozzánk a cég működését illetően, valamint a meetingekre sem kapunk újonnan meghívót. Ez főleg azokban az esetekben lehet gyanús, ha olyan meetingekről van szó, amelyeknek korábban rendszeres résztvevői voltunk. Mindezt fokozhatja az is, ha hirtelen a feladataink száma is megcsappan, és gyakorlatilag kiszorulunk azokból a projektekből, amiknek egyébként oszlopos tagjai voltunk. Ennek az ellenkezője sem megnyugtató, vagyis, ha azt tapasztaljuk, hogy rengeteg feladatot sóznak ránk, szinte tarthatatlan határidőkkel, akkor jogos lehet azon feltevésünk, hogy csupán ürügyet keresnek arra, hogy megváljanak tőlünk.
A legegyértelműbb jel azonban mégis az, ha egy régi vagy esetleg egy új kollégát kísértetiesen hasonló feladatokra kell betanítanunk, mint amilyeneket mi magunk is ellátunk. A cégek ugyanis a legtöbb esetben a költséghatékonyságra törekednek, tehát amennyiben a munkamennyiség nem növekedett akkora mértékben, hogy ezt indokolttá tegye, abban az esetben számítanunk kell rá, hogy nem sokáig fogja ugyanazt a feladatot több ember egyszerre ellátni, magyarán kétséges a helyzetünk a cégnél. Egyéb, az elbocsájtásunkat sejtető jelek az alábbi cikkben:
Mit tehetünk ilyenkor?
Természetesen az állásunk és egyben a megélhetésünk veszélyben forgása egy rendkívül kétségbeejtő érzés tud lenni. Vannak azonban bizonyos lépések, melyeket követve javíthatunk a helyzetünkön. Íme:
- Ne engedjük a félelmeinket eluralkodni rajtunk, mivel a bizonytalanságunkkal csak rontunk a helyzetünkön.
- Ne maradjunk láthatatlanok, hanem próbáljunk olyan feladatokat vállalni, amelyekkel felhívhatjuk magunkra a figyelmet.
- Legyünk proaktívak, azaz keressük a potenciális feladatokat, ne várjuk meg, míg kiosztják azokat.
- A kirúgással kapcsolatos félelmeinkről ne beszéljünk senkinek a munkahelyen.
- Hangsúlyozzuk az elért eredményeinket, sikereinket, valamint bizonyosodjunk meg arról, hogy mindenki tisztában van-e az egyes projektekben való közreműködésünk mértékével.
Ha pedig ennek ellenére is beütne a krach és elveszítenénk az állásunkat, abban az esetben sem szabad pánikba esnünk, ugyanis Kecskeméten rengeteg elhelyezkedési lehetőség várhat ránk. Fontos azonban, hogy a mielőbbi munkába álláshoz egy hatékony álláskeresési technikát dolgozzunk ki, amivel kapcsolatban az alábbi cikk nyújthat segítséget:
A legfrissebb álláslehetőségek megtalálásához pedig mindenképpen látogassunk el a https://kecskemetallas.hu/ főoldalára, és böngésszünk az aktuális nyitott pozíciók között.
KecskemetAllas.hu / N.G.